Ha végre vékony leszek, minnden meg fog oldódni. Nem számít, hogy ez most milyen távolinak tűnik, egyszer el fogom érni. Akkor nem azt fogják mondani, hogy okos vagyok, hanem álmélkodni fognak, hogy mennyire vékony a derekam, és mindenki szeretni fog. És irigyelni. És azt mondják majd a hátam mögött, hogy ,,olyan vékony az a csaj, hogy már nem is szép, csak egy csontváz", de igazából csak féltékenyek lesznek rám, mert tökéletes leszek. És Ő is másképp fog rám nézni, és járni akar majd velem. És én nem fogok nemet mondani, mint az a ribanc. De ez még messze van, és addig erősnek kell lennem. 

Csak nézem. Nézem a vakító fehér-kék eget, és várom, hogy ne lássam többé. Várom, hogy lassanként eltűnjek a világról, várom a halált, vagy azt, hogy végre igazán éljek. Nem tudom. Olyan szomorú vagyok. Nem égetően szomorú, csak olyan beletörődötten. A hasam üres, és ez a lehető legjobb érzés, amit el tudok képzelni, sokkal jobb, mint a csoki, vagy bármilyen más édesség. Mert nem követi bűntudat. Amit most érzek, az valódi, folyamatos öröm, míg az ételek finom íze csak illúzíó, ami pár másodpercig tart. Aztán jön a hányinger és az önutálat, és bármit megtennék, hogy ezt elkerüljem. 

Nézem az órát. Kattog. Ritmusosan. De ha leveszem róla a tekintetem, összevissza üt, hol halkabban, hol olyan hangosan, hogy csaknem megsüketülök. Ha nem figyelek oda, minden összekuszálódik. Muszáj leírnom, hogy minden a helyére kerüljön. Ha vékony leszek, már nem lesz szükségem arra, hogy szinte remegő kezekkel gépeljek. Mert minden megoldódik majd.

Az ember azt hinné, hogy a szerelem, akármennyire reménytelen is, feldobja az ember napjait. Hogy egy szép emlék lesz, évek múltán, miközben forró csokit iszogatva karácsonykor, az emberek körében, akik fontosak neked, felrémlik majd a barátságosan ropogó tűz lángjaiban. De nem így van. Talán sosincs így. A szerelemmel kapcsolatban mindössze egyetlen dologban nem tévedtem: célt adott az életemnek. Tökéletesnek kell lennem. Azaz vékonynak.

Sosem fog észrevenni. De tennem kell valamit, ami megadja a legkisebb esélyt annak, hogy rám nézzen, és ne csak úgy, mint a csajt az első padban. Le kell fogynom, mert a vékonyság tökéletességet jelent. Nem akarok az lenni, aki voltam. Soha többé.